Kertészné Kormos Noémi vagyok. Férjezett, három felnőtt gyermek édesanyja. Egerben élek a családommal és két kutyámmal. Az állatok szeretete gyermekkorom óta elkísért. A masik hobbim a munkám: pedagógus vagyok. 1999-ben pedagógia – nevelőtanár, majd 2006-ban gyógypedagógus – logopédus szakos diplomát szereztem. Az irodalom mindig is nagyon közel állt hozzám, gyakran vettem részt szavalóversenyeken, amelyeket az esetek többségében meg is nyertem. Már kicsi koromtól írtam rövid, humoros történeteket, de az első könyvem megjelenéséig 2013-ig kellett várni. Férjem kamionos, őt kísértem el egy útjára. Egy hónapon keresztül jártam vele az utakat. Ennek az utazásnak lett eredménye a Tizenkét keréken Európán át c. könyvem. Ezt a kötetet hamarosan követte egy szakmai könyv. Szakmai, de laikusoknak szól. Szülőknek, hozzátartozóknak ad választ érthető, olvasmányos stílusban a logopédiára vonatkozó kérdésekből. A Nem is olyan egyszerű? Beszélni tudni kell! c. könyvem 2014-ben látott napvilágot. Fiókban hever még egy logopédiai feladatgyűjteményem, és két, kifejezetten a gyermekeimnek íródott könyv. Az egyik a Szakácskönyv Kitti lányomnak, a másik az Édes álmot hozzon az éj c. könyv, ami gyermekdalok, altatók, mondókák gyűjteménye.
Három éve, nekikezdtem egy gyermekeknek szóló könyv megírásának. A könyv a felelős állattartásról szól, humoros, érthető formában. Hogyan juthatunk el az „Anyu, vedd meg nekem! Olyan aranyos!” mondattól, az igazi gazdává válásig. Ennek a könyvnek a promóciójaként kezdtem blogot írni, ahol Roxi kutya mesél extrém kalandjainkról. A Napló olyan jól sikerült, hogy az oldalnak mára több, mint 10.500 követője, olvasója van. Az oldalhoz kapcsolt csoportban pedig már 30 ezren követik kalandjainkat.
Szerzőtárs bemutatkozása :()
Halihó! Roxi vagyok. Vagy Roxos, vagy Roxána, vagy „te piszok disznó”, te „mocsok”, esetleg „genetikai zsákutca”, vagy „tündérbogyó”… meg még ezernyi név, ami a gazdinak eszébe jut, hangulatától függően. És hogy miért kezdtem naplóírásba? Mert az én drágalátos gazdim minimum Mark Twainnek képzeli magát. Pedig nem az, csak egy szimpla logopédus. Meg grafomán. Mi sem bizonyítja ez utóbbit jobban, mint az, hogy már két könyvet is rászabadított a világra. De mancsom a szívemen: nekem ezekhez semmi közöm nem volt. De aztán három évvel ezelőtt engem is bepalizott. Így kezdtünk immár közösen a napló írásába. És bár a naplót én diktálom, és a gazdi pusztán a titkárnői feladatokat látja el, valamiért az olvasóink mégis a gazdi nyakatekert, cirádás szófordulatait dicsérik. Pedig, ha én nem csinálnám a disznóságokat, azokra a szófordulatokra szükség sem lenne.
Egyébként, a gazdinak nemcsak szőrös kölykei vannak, hanem saját jogon is van neki 3 és többszáz lízingelt, mert ő a tanítványairól is úgy beszél, hogy a „gyerekeim”. És bizony a negyven év alatt, amit a pedagógus pályán töltött, igencsak sok gyereket tanított meg írni – olvasni, beszélni, de főleg szeretni az irodalmat, a szépet, és nem utolsó sorban az embereket és az állatokat.
Amúgy a három kölyke közül Kitti kölyökgazdi volt az, aki a kutyázás terén a nyomdokába lépett. Ja, meg szakmában is, hisz ő is pedagógus.
Aki többet szeretne megtudni rólam és a falkánkról, az lapozzon bele a naplóba! Garantálom, hogy utána úgyse teszi le. Azt mondják, hogy jobb, mint a kávé. Mert nemcsak feldob, de fenn is tart.
A legközelebbi viszontlátásig nagy pacsi és boldog vau:
Roxi kutya
és a gazdi
Weboldal: roxikutyanaploja.hu