Bódi Ildikó

Bemutatkozás

Hatvanöt éves vagyok. Ötvenöt évvel ezelőtt az volt az álmom, hogy mesemondó író leszek. Azóta írok valódi és kitalált történeteket, társadalomkritikát, valamint naplót is rendszeresen.
Az élet azonban kicsit eltérített a kitűzött célpályámról. Előbb két gyermekeim születése, és volt párom ellenszenve az írás iránt, majd az egyedülálló szülőség tíz éve. Megjelentek írásaim a helyi Nógrádi Hírlapban, a Palócföldben, az Android c. sci-fi havi magazinban. Igaz, akkor már átnyergeltem az amatőr alkotók közösségének szervezésére. A Balassi Bálint Asztaltársaság, aztán az Avana SF Egyesület, melyeknek sokáig az elnöke voltam. E két közösségben tevékenységem fémjelzik az Asztaltársasági Füzetek, valamint az Avana Arcképcsarnok kiadványok (ezekben is jelentek meg novelláim). Díjakat is alapítottunk. Ilyen a Preyer Hugo emlékére novellapályázat kezdő alkotóknak és a Zsoldos Péter-díj, már megjelent sci-fi alkotásoknak. Az országos sci-fi találkozókat, a HungaroCon-t sokáig én szerveztem Salgótarjánban (1992-2011).
Az írói álom tehát sokáig pihent, ahogyan két megkezdett regényem is várja, hogy befejezzem.
Egy blogom is volt, a gyermekeinkjovoje eoldalon, ahol novelláim is helyet kaptak, valamint lányom halála után az ő eoldalára, a kézirat az emberhez-re is tettem írásokat, de ezek az oldalak megszűntek és az írások is velük.
Amikor a második házasságomból született fiamról kiderült, hogy autista, és iskolába került én is visszaültem az iskolapadba. Az Egri Eszterházy Főiskolán 2006-ban végeztem. Szociálpedagógus lettem.
A fiammal 19 évig jártam iskolába, tekintettel az autizmusára, ami miatt nem tud egyedül közlekedni. Már elvégezte az egyik középiskolában az informatika szakot, de érettségire nem tudott menni. Később szakiskolába járt, népi kézműves – szőnyegszövő lett kitűnő eredménnyel. Hivatalos munkahelye van, de otthon dolgozik, én vagyok a segédje.
A folyamatos elfoglaltság miatt az alkotói munka lassúbb nálam, mint a profi íróknál.

Lányom elvesztése után nagyon sok levelet írtam neki, és naplóban írtam le a világról szerzett tapasztalataim. A „Lélekkalitka” című naplóregény 2020-ban jelent meg és ezeknek a tapasztalatoknak a tömörített változata. A könyvben Enikő írásaiból is válogattam.
Hátralévő életem éveiből (nem tudni mennyi) szeretnék többet az alkotásoknak szentelni. Festeni tanulok és a két regényem is tervezem befejezni.
 

Ugrás a szerző összes művéhez