A reménygyújtogató

Horváth Menyhért számos álnevet használt életében (1890-1934). Legtöbbször gróf Festetich Tasziló törvénytelen fiának adta ki magát (erről „hiteles” igazolást készített!), hogy a társadalmi ranglétrán előkelő helyet foglalhasson el, nemesi társaságokban fordulhasson meg külföldi „vendégszereplései” során. Így lehetősége nyílt gazdag hölgyeknek udvarolni és kihasználni hiszékenységüket. Ennél azonban sokkal jobban érdekelte a romániai olajbányák, a svédországi aranybányák és a brazíliai olajmezők kiaknázása. Nem volt nehéz munka, mert valójában minden csak papíron és a közhiedelem szerint létezett. Rio de Janeiro-ban a kormány és a város vezetőivel olyan bankot hozott létre, amelybe dőlt a pénz az általa „felfedezett” olajkincs hatására. Kedvese, Milica, a tehetségtelen, de világsikerre vágyó színésznő segítségével milliókat nyert pókeren, társaival együtt hamis információk közlésével sorra fosztotta ki a bécsi, párizsi, magyar bankokat.
1930-ban Berlinben a német fasiszta vezérek okkult (titokzatos) szertartásain vesz részt. Nem politikai meggyőződésből, hanem az esetleges anyagiak megszerzése érdekében. Egy sajnálatos félreértés miatt háziőrizetbe kerül, ahol megírja emlékiratait. A nácikat gyilkosoknak tartja, s mint hétpróbás kalandor, aki csak egy részét csalta el a gazdagok vagyonának, sokkal különbnek érzi magát. Ennek tudatában várja sorsa beteljesedését.