Apollónia

1904. június 15-én megszületik Apollónia, az ausztriai Asperg gróf és egy szolgálólány kapcsolatából, három olyan anyajeggyel a vállán, ami csak a kiváltságosoknak adatik meg. Hogyan lesz Apollóniából már tizenötévesen milliomos, egy évvel később skót márkiné? Kiért dobog a szíve egy életen át? Mire képes ez a hihetetlenül erős nő azért, hogy megvédje a gyerekeit és a vagyonát, hogy összetartsa a családot? 
Az Asperg család 3. részében megismerjük végre a dinasztia alapítót és nem mindennapi életét.

"Utálom a családregényeket! Hosszú, évtizedeken, sőt sokszor évszázadokon át tartó nyűglődés, szenvedés, követhetetlen családfa... Jó. De akkor mi legyen Sky S.T.  Asperg családjának történetével? El kéne olvasni... Ha már egyszer megkért rá... Egye fene! Essünk túl rajta! 
Így fogtam a kezembe Emily ‐ és egyben az Asperg család - első kötetét. 
Na, bakker! Ez jó! Sőt, mi több, nagyon jó! Nemhogy nem unalmas, de nem lehet letenni! Itt senki nem az, akinek/aminek látszik. Titok titok hátán! Jöhet a folytatás! Még nincs kész?! Akkor igyekezz! Az Emily 2-t már faltam, mint kiéhezett sáskahad a búzamezőt! Ha lehet még fokozni az izgalmat, akkor Sky fokozza. Biztos lehetsz benne, kedves Olvasó, hogy itt már a körmöd is lerágod. A szálak pedig egyre jobban összegubancolódnak. 
A könyv végére már csak egyetlen dologra leszel kíváncsi: Ki az, aki ezt a családot elindította? Ki az, aki - még a halála után is - dróton rángat minden családtagot? Ki az a furmányos, számító, gyakran kegyetlen bábjátékos, akinek mindenki akarva, akaratlanul engedelmeskedik? Ki az a sakkjátékos, aki már a nyitólépés után pontosan tudja, hogy fog végződni a játszma; melyik bábu marad talpon, és kire vár pusztulás? 
Hogy lesz egy elragadó csöppségből minden hájjal megkent - nevezzük nevén! - maffiavezér? Nos, ezekre a kérdésekre csak akkor kapsz választ, ha elolvasod a sorozat következő  részét, az Asperg család harmadik kötetét, az Apollóniát! 
Jó tanács: csak akkor kezdj bele, ha be is tudod fejezni!  Mert különben: lekésed, lemaradsz, kifut, odaég... Bár még ez is megéri. 
Én piszokul élveztem minden sorát.  Pedig tényleg utálom a családregényeket! "
K. Kormos Noémi