DISZNÓVÁGÁS és egyéb sebek avagy eklektikus kór-kép

Hiszem, hogy egy költőnek meg kell érnie és túl kell lépnie önmagán és önmaga élményeinek megírásán. Természetesen az énközpontúság nem feltétlen egoizmus, sőt! Saját élményanyag okán rengeteg csodás vers született. De azt is gondolom, hogy egy idő után részt kell vennünk a társadalmi esetleg politikai események boncolgatásában, kivesézésében, megírásában. Az ezeken a területeken meglévő anomáliákra való rámutatás akár nyíltan akár a sírok között azt hiszem egy író ember dolga! A toll: mai korunkban (klaviatúra) és a gondolat házasítása kiváló szövetséges ehhez. Igaz tán kockázatos is de mégis szinte kötelesség láttatni ezeket a visszásságokat. A költő másik feladata önmagán túl az egyszerű emberi érzések kifejezése és bemutatása a maga eszközeivel. A szerelem a szeretet a szülő- gyermek kapcsolat és igen az elkerülhetetlen halál témájának a megírása, feldolgozása. Ez mind feladata egy költőnek, írónak. Ebben a kötetben ezeknek az általam kötelezettségeknek tartott feladatokat írtam meg versekben. Eklektikusan ugyan de mégis tematikusan felépítve a kötet szerkezetét mind témájában mind formájában.