Egy fegyver két oldalán

Christopher őrmesternek mindent el kellett veszítenie, hogy ma az legyen, aki: egy förtelmes ember, de egy hozzáértő rendőr. Élete szerelmének meggyilkolása, a depresszió legsötétebb bugyrába száműzte több, mint egy évre. Elvesztette a hitét, hogy aztán újra megtalálja és ezt valaki most ismét el akarja tőle venni…
Minden lélekjelenlétére szüksége van, hogy ne ragadja magával a pánik, amikor egy őrült újra a szerettei életének fenyegetésével vissza akarja taszítani a marcangoló bűntudatba és fájdalomba. Vajon megbirkózik vele? Vagy visszakerül arra a sötét helyre, amiből az életének kioltásával látott csak kiutat? Melyiket választja?

“Pisztoly a számban, a kertemben állok. Teljesen a saját akaratomból, a saját pisztolyom. Teketóriázok. Megtegyem? Ne tegyem? Kinek van még szüksége rám ezen a Földön, és vajon nekem van-e bárkire szükségem?” – részlet.
“Állok, bámulom a fickót, aki szívfájdítóan helyes. Ismét a torkomra forr a szó, ahogy a kék szempárba nézek. Gondolatban vállon veregetem magam, amiért egyáltalán bele merek nézni azokba a mélységeket ígérő tengerkék szemekbe. Végem van…” – részlet.
…” nem tudtam ellenkezni és nem is akartam, fegyvert szegezett rám és elég meggyőző volt. Életemben már másodjára nézek a fegyver csövébe. Megcsillan rajta a fény, én mégis a sötétséget látom a csőben és félve várom, hogy kibukjon a torkolattűz” …