Folyt.Kö[(n)ny]v

Tisztelt Olvasó! A második kötetemet tartod a kezedben. Magam sem tudom, miért, de hajszol az írás kényszere. Leginkább szemlélődő vagyok, ám ha olyat látok vagy hallok, arra reflektálnom kell! Hol csak írásban, de igen gyakran sírásban is. Gyűlölöm a nem emberként kezelést, a megalázást, és ennek – néha talán keményen, de – hangot is adok. Természetesen a szeretet örök témám, úgy, mint az Öreggel folytatott beszélgetéseim. Ki is az Öreg? A kötetből kiderül. Ha telódra teszed és úgy forgatod, megtisztelsz vele! És nem! Messze nem kell mindenben egyet értenünk. Nekem az elég, ha gondolkodsz rajta, mert akkor már megérintettelek!
Ismeretlenül is tisztelőd: Rudlof Ferenc betűvető.