Igó Norbert Krisztián

Bemutatkozás

Cegléden születtem 1991. Április elsején. Születési dátumomból eredően, mindig jelen van az életemben a humor. Gyermekkoromban már nagyon vonzottak a könyvek. Fekete István: Bogáncs regénye elolvasása után írtam meg első kisregényemet, melynek a cime a Kis Husky volt. Ennek hatására kelt életre bennem a nagy elhatározás; én az írásban vélem felfedezni az alkotás örömét. A Harry Potter könyvek aranykorában nőttem fel. Számos fantázia és kalandregényt írtam. Ahogy teltek múltak az évek, az írás fáradhatatlanul kísérte végig az életem. Egyre több regényt írtam, melyek csak halmozódtak a polcon. 
2015-ben kaptam egy lehetőséget egy magánkiadótól. Az első regényem megjelenését követően, máig minden évben jelentetek meg könyveket, egyelőre magánkiadásban. Korábban fantázia, ma már inkább napjainkban játszódó, megható és tanulságos kalandregényeket írok. Felnőttem volna. Nem. Lélekben mindig gyerek maradok. Csak próbálok olyan történeteket alkotni, melyek talán dicső helyüket nyerik el egy irodalmi tankönyv lapjain. 
2019-ben házasodtam. Négy gyönyörűszép gyermekem van. Feleségemtől rengeteg támogatást kapok. Gyakran kérdezik a kollégák, barátok; hogy van időd négy gyerek mellett írni? Hm. Igen. Ezt is a feleségemnek köszönhetem. 
Írásaimban szívesen merítek a mindennapi élet eseményeiből, az emberi kapcsolatokból és azokból az apró pillanatokból, amelyek mellett mások talán észrevétlenül elhaladnak. Történeteimben helyet kapnak az érzelmek, a humor, a kaland és az emberi sorsok sokszínűsége. Novelláim több irodalmi antológiában és kiadványban is megjelentek. 2026 júniusában az Anya című novellámmal első helyezést értem el az Életmese pályázaton.
Írói utam a folyamatos fejlődés, az új történetek keresése és az olvasók megszólításának vágya határozza meg. Meggyőződésem, hogy egy történet akkor válik igazán értékessé, ha képes érzéseket ébreszteni, gondolatokat elindítani, vagy akár egyetlen ember számára is reményt adni. Célom, hogy írásaimmal maradandó élményt nyújtsak, és bebizonyítsam: az álmokról akkor sem érdemes lemondani, ha az ember útja hosszabb és küzdelmesebb, mint azt kezdetben elképzelte.