Dvariecki Bálint

Bemutatkozás

1976-ban születtem a Balaton mellett. Sajnos egy öröklött betegség miatt a születésem után hamar kiderült, hogy problémák vannak a látásommal. A gyengénlátó iskolából kaptam az olvasáshoz, íráshoz szükséges eszközöket, s noha speciális módon, de sikeresen vettem az akadályokat.

Talán 6. osztályban kezdtem el ismerkedni a számítógépek világával. Ez után döntöttem el, hogy a számítógépekkel szeretnék foglalkozni, és felvételiztem középiskolába a Neumann János Számítástechnikai szakközép iskolába. Ekkor jöttek az újabb nehézségek, hiszen nem voltak megfelelő taneszközök, könyvek a tanuláshoz. Valamint normál ,,látó" kollégiumba kellett beilleszkednem. Segítőkész tanáraimnak és osztálytársaimnak köszönhetően sikeresen vettem a középiskola akadályokat. A kollégiumba is befogadtak, és úgy bántak velem, mint bárki mással. Szóval letettem az érettségit. Úgy gondoltam, hogy a számítógépes papírral a zsebemben majd elmegyek dolgozni. Igen ám, de most jött az első pofon az élettől, ugyanis - ha még találtam is munkalehetőséget - akkor vagy olyat kértek, amit a látásom miatt nem tudtam elvégezni, vagy el tudtam volna végezni, de a munkaadók nem mertek alkalmazni. Ekkor azonban a szerencse a segítségemre sietett.

Elindult a Gábor Dénes Főiskola kihelyezett tagozata Bolgáron. Ráadásul az első jelentkezőnek az önkormányzat fizette a tandíjat. Uzsgyi neki, jelentkeztem, és fel is vettek. Így főiskolás lettem. Mehetett a további agyalás, miként tudok pár tanulási problémát áthidalni. Iszonyatosan jó osztályom volt. Ők segítettek nekem például a matekban, én meg nekik a programozásban. Hiszen ahhoz értettem, ők meg abban teljesen kezdők voltak. Kezemben a diplomával, és nagy reményekkel 1999-ben úgy döntöttem, hogy Budapestre költözöm. Egyik nap édesanyám hívott, hogy valamelyik újságban talált egy informatikusi állást az akkor még Budapesti Tanítóképző Főiskolán. Gondoltam, nincs vesztenivalóm, így megpályáztam. S lőn csoda, legalább a beszélgetésig eljutottam. Behívtak. Ekkor jött a második meglepetés. Az informatikai csoportvezető egy régi Neumannos tanár volt. Engem nem tanított, de ismerte a nevemet. Igaz, eléggé elbénáztam, de csodák csodájára engem vett fel az állásra. Később megkérdeztem tőle, hogy miért engem választott. Azt mondta, hogy voltak nálam erősebb jelentkezők, de úgy gondolta, szeretne adni nekem esélyt, hogy bebizonyítsam, ilyen adottságokkal is megtudom állni a helyemet. Azóta is nagyon hálás vagyok érte.

Miközben dolgoztam az akkor már ELTE Tanító - és Óvóképző Főiskolai Karom (talán 2000-ben integrálódott az ELTE-hez), egyik nap arra ébredtem, hogy nem akarok én mindig munkahelyre bejárni, nem akarom, hogy főnököm legyen, és idővel a saját lábamra akarok állni. Így két kollégámmal közösen úgy döntöttünk, hogy indítsunk egy vállalkozást. 2012-ben indultam egy Társadalmi vállalkozásoknak szervezett pályázaton, melyet az akkori NESsT szervezett. Ezt megnyertem, és után már tudatosan építettem alvállalkozásomat, hiszen utána vált véremmé a társadalmi vállalkozás. Azaz az, hogy a megtermelt profitot valamilyen hátrányos helyzetben lévő csoport részére fordítsuk és segítsünk nekik. Ez ugye akkor a látássérültek voltak.

2017-ben indultam egy pályázaton, hogy életem egy régi szolgáltatását megcsináljam, az eRikkancs rendszert. Ez lehetővé teszi a látássérülteknek, és a látóknak az akadálymentes újságolvasást. Az eddig csak nyomtatott formában lévő újságokat lehet cikkgyűjteményes, vagy képes változatban olvasni számítógép, vagy okostelefon segítségével. A szolgáltatás a mai napig működik. Elérkeztünk 2021-es évbe. Közben több munkatársam is lett, hiszen ennyi mindent nem tudtam volna már egyedül már elvégezni. Én főleg már a látássérültes szolgáltatásokkal, eszközökkel, és tartalomszolgáltatások biztosításával fejlesztésével foglalkoztam többet. Szóval 2021-ben jött az az ötlet, hogy alapítani kellene egy kiadót, az ekönyvek és hangoskönyvek kiadására. Mivel mindig is szerettem olvasni, és ezt csak hangoskönyv, vagy ekönyvek segítségével tudtam megtenni, valamint mindig is szerettem az innovatív és egyedi (nehéz) megközelítéseket, így megalapítottam a HELMA kiadót. A fenti célokon túl további célokat is támasztottam magamnak.

A Nonprofit vonal a véremben van, és úgy gondoltam, hogy én a magyar szerzőket szeretném felkarolni. Kiemelten a kezdő szerzőket, hiszen Ők Önmaguktól nem tudnak megjelenni. Nekem is bele kellett tanulnom ebbe a szakmába, hiszen egy ,,kockafejű informatikusnak" tartom magam. Hatalmas öröm és meglepetés volt számomra, hogy szó szerint özönlöttek és özönlenek a szerzők. Iszonyatosan élveztem és most is imádom, amikor elsőre olvasok el egy első kötetes szerző írását, és rájövök, hogy egy ,,kincs"! Nagyon sok kiváló író rejtőzik körünkben, aki eddig nem tudta előtérbe hozni a tehetségét. A kiadásokat folyamatosan csináljuk. Mindig elmaradásban vagyunk, hiszen csak jönnek a szerzők. A célunkon túl azt is a fejembe vettem, hogy amennyi az erőmből telik, annyi író kötetét jelentetem meg ingyenesen. Azaz az íróknak nem fizetnie a megjelenésért. Hanem az eladásokból jutalékban részesülünk.

Páran nem is értik, hogy miért csinálom. Talán azért, mint amiért a látássérültekkel is foglalkozok. Szeretem látni az örömöt, szeretem, ha egy tehetség kibontakozhat! Elérkeztünk 2023-ba. Ekkor jött egy újabb szerencse az életembe. Megismerkedtem Sky S.T. Írónővel! Hitt bennem, és a HELMA kiadót választotta. Ez még nem minden! Sky ötlete volt az, hogy még erősebben kellene támogatni a magyar szerzők magyar könyveit. Így született az ötlet, hogy csináljunk egy mozgalmat a Magyar könyv is magyar termék (MKMT) mozgalom névvel. Rengeteg fejtörés, ötletelés következett. Majd szép lassan formálódott és kialakult a cél, a támogatási forma, a megvalósítási alapelvek! Itt tartunk most. Az elmúlt időszakban az MKMT mozgalom megalapítása volt a leginspirálóbb dolog az életem ezen szakaszában. Közben az évek alatt megnősültem, és született egy lányom. Szabadidőmben velük vagyok, és sok közös programot próbálunk összehozni. A családom támogat mindenben, hiszen a munka elég sok időmet elviszi. A támogatásuk nélkül nem tarthatnék ott ahová most eljutottam. Köszönöm nekik, és köszönöm azoknak, akik az évek során pozitív energiájukkal a nehézségeken átjuttattak, és bizalommal voltak irányomban és támogatták a terveimet, hittek bennem!