Modellmunka

Nem indulunk egyenlő eséllyel az életben. Vannak gyerekek, akiket elhagynak. Akik intézetek falai között vagy idegen családok között nőnek fel – szeretet nélkül, kapaszkodók nélkül. Mégis álmodnak. Vágyakoznak. Küzdenek. 
A „Modellmunka” című könyvem főszereplője egy fiatal fiú, aki az állami gondoskodás pereméről indulva próbál önmaga ura lenni – bármi áron. Miközben mások esélyt kapnak az élettől, neki még a nullához képest is vissza kell lépnie egyet, hogy valahogy feljebb jusson. Az útja egy olyan világba vezet, ahol a test az áru, a lélek pedig csupán járulékos veszteség. Ahol azok, akik hangosan ítélkeznek, csendben kihasználnak. 
Ez a regény egy fájdalmasan őszinte történet arról, mit jelent a túlélés, a talpon maradás azoknak, akik akaratuk ellenére indulnak hátrányból. Nap, mint nap kell feladniuk az elveiket, hogy legyen, mit enniük. De lehet-e ezt úgy csinálni, hogy az ember a nap végén tükörbe bírjon nézni? 
A 90-es években játszódó Modellmunka egy olyan, ma is aktuális valóságot tár elénk, amelyről tudunk ugyan, de inkább úgy teszünk, mintha nem is létezne. 
A Budai Várnegyed egyik legvéresebb és legmegdöbbentőbb gyilkosságát 2000 márciusában követték el az Úri utcában. A 29 késszúrással elkövetett mészárláshoz vajon mi köze lehet a regény történetének…